Szept. 1.
Szept. 1. Hétfõ, az ágyban.
- Ashley, ébresztõ! - szólt a másik szobából Christina. Kétség sem fér hozzá: már most pattog, mint a Duracell nyuszi.
Hát ez jó hasonlat volt.
A fejemre húztam a takarót, de megszólalt a csengõ. Lilly volt. Vele ellentétben, nekem öt perc is elég a fürdõszobában.
Gondolom, mondanom sem kell, mennyire imádok a reggeli napfényben úszkáló szobámban a Green day pokolian hangos Holiday refrénjére felriadni.
Így volt ez ma is.
A szekrényemben matatva megláttam a nyári fotóinkat Lillyvel és Daniellel; mindhárman a képen, séta hajnalban, én Daniel nyakában, Lilly a napszemüvegemben.
Ezek a képek még jobban érzékeltetik, hogy vége a nyárnak. De azért mégis betettem az iskolatáskámba. Ami egyébként szerintem csak egy sima angol zászlós válltáska, tele kitûzõkkel; I luv Green day! (ezt még az egyik koncert után vettem), HELP! (ez már régi, de Lilly adta), BFF (ilyen mindhármunknak van), & (errõl fogalmam sincs, ki adta), és még 6 jelképes kitûzõ.
Végeredményben találtam egy farmershortot, és egy hozzá illõ Green day feliratos pólót (a koncerten dedikálták alkoholos filccel).